500 lépés Magyarországért

Míg sok szó esik mostanában a "rezsicsökkentésről", illetve ennek kapcsán arról, hogy a lakossági energiaárak mennyivel magasabbak, mint Európa más országaiban, sokkal kevesebbet beszélünk arról, hogy a lakosság mobiltelefonálásra fordított kiadásai abszolút értékben (!) magasabbak, mint például a nálunk sokkal fejlettebb Németországban.

Mi ennek az oka? Legfőképpen az, hogy míg Magyarországon érdemben 3 mobilszolgáltató versenyzik az ügyfelekért (a Tesco belépése virtuális szolgáltatóként nem változtatott a versenyhelyzeten érdemben, mert a Tesco kizárólag a márkahűséget meglovagolva próbál ügyfeleket szerezni, és árazásban - vélhetően a Vodafone-nal kötött saját árazási megállapodása miatt nem próbál vagy nem tud versenyezeni), míg Németországban szolgáltatók és virtuális szolgáltatók tucatjai tesznek arról, hogy az árverseny alacsonyabbra szorítsa a lakosság kiadásait.

A virtuális szolgáltató egy olyan szolgáltató, amelyik nem rendelkezik saját adótornyokkal és frekvenciával, hanem a az ilyenekkel rendelkező szolgáltatóktól vásárol frekvencia-kapacitást, és azt értékesíti tovább a fogyasztóknak. Ez elviekben a frekvenciát értékesítő szolgáltatónak is érdekében áll, hiszen ezáltal továbbértékesítheti az egyébként nem használt kapacitásait. Állami szabályozás hiányában azonban olyan árat fog megszabni, hogy a virtuális szolgáltató ne vághasson alá az ő fogyasztói árainak, és ne alakulhasson ki az árverseny ördögi spirálja.

Mi lenne hát a megoldás? Az államnak köteleznie kellene a magyarországi szolgáltatókat, hogy ha vannak erre jelentkezők, önköltségi áron értékesítsék tovább virtuális szolgáltatóknak a nem használt frekvencia- és adótoronykapacitásukat. Ezáltal megérné új szereplőknek belépni a piacra, akik vélhetően piacnyerés végett leszorítanák az árakat.

Mondani sem kell, hogy ez egy sokkalta hatékonyabb és olcsóbb megoldás lenne, mint egy negyedik, állami szolgáltató gründolása és hálózatának kiépítése nulláról...