Edző: “Milyen gyorsan futsz?” Versenyző: “Nagyon.”
Ha az edző helyében lennénk, nehezen tudnánk értékelni a fenti választ. Mennyire nagyon? Mihez és kihez képest? Mennyi volt korábban, és milyen célt lehet kitűzni a jövőben? Nézzük az alternatívát:
Edző: “Milyen gyorsan futsz?” Versenyző: “10:26 mp alatt futom a 100 métert.” Ugye, mennyivel kezelhetőbb a helyzet? Össze lehet vetni a vetélytársak eredményével, és segít a jövőbeni fejlődés ellenőrzésében.
Banális a példa, de mégis világosan rámutat a magyar közszféra egyik súlyos hiányosságára: a teljesítménymérés szinte teljes hiányára. Átlagosan mennyit késik a metró? Mennyire biztonságosak az egyes kerületek? Milyen a levegőminőség az ország legnagyobb városaiban? Hány százalékos a felvételi arány az egyes középiskolákban? Hány napig tart a cégalapítás?
Számos további kérdést lehetne feltenni. A legtöbbre léteznek adatok/statisztikák, de sokszor nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki felkutassa azokat. Ennek azonban nem szabadna így lennie. Globális trend, hogy a kormányzatok jelentős számú adatot gyűjtenek és publikálnak.
Az Egyesült Államokban Baltimore városa vezette be először a CitiStat-programot, amely adatok gyűjtésén keresztül tárja fel a közszolgáltatások hatásosságát. És ha látják, hogy hol vannak problémák, akkor tudnak lépéseket tenni. Ennek keretében például 40 %-kal csökkentették a közcégekben a hiányzásokat, melynek hatására egyrészt a kifizetett túlórapénz is csökkent, másrészt a szolgáltatási hatékonyság is javult, például minden bejelentett kátyút 48 órán belül kijavítanak. A program indulása révén éves szinten 50 millió dolláros költségcsökkentést értek el.
Ha vannak hiteles és publikus adatok, azokat össze lehet vetni másokéival. A fejlett országokat tömörítő OECD által kiadott PISA-kutatás, amely a diákok teljesítményét mutatja, mára hangsúlyossá vált az oktatáspolitikában világszerte, például a lesújtó eredmények miatt hajtottak végre változásokat az USÁ-ban és Németországban is.
Ha valaki megkérdez egy magyar úszó- vagy kajakedzőt, az illető másodpercre pontosan fogja tudni, hogy a versenyzői évről-évre hogyan fejlődtek. Talán ez is a sikereik alapja. Mi valami hasonlót várunk el az adónkból fenntartott közszférától: mérhető, publikus, összehasonlítható teljesítménymérést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az igazi Trebics 2014.03.07. 20:32:41
Ki a jobb ügyintéző? Aki több aktát zár le adott idő alatt, vagy az, aki csak egy darab, de sok szereplős ügyet hibátlanul? Melyik a jobb minisztérium? Amelyik több rendeletet ad ki, vagyis az élet több területén teszi egyértelműbbé a viszonyokat, vagy pl, az igazságügy, ami csak egyet, de az az új polgári törvénykönyv, ami az élet minden területét szabályozza? Melyik kormány nyújtja a jobb teljesítményt? Amelyik alatt nő az államadósság, de munkahelyeket teremt, vagy amelyik megszorítások árán csökkenti az adósságot, így a gazdaság versenyhelyzetén javít?
Ki lehet találni mérőszámokat, de ahhoz, hogy kezelhető méretű legyen az adathalmaz, nem szabad túl sok figyelt értéket a rendszerbe vinni, anélkül pedig nem lehet korrekt összehasonlítást végezni. Pl ahhoz, hogy egy 100.000-es város önkormányzatát össze tudjuk hasonlítani egy 10.000-es város önkormányzatának hatékonyságával, kézenfekvő az állandó lakosságszámhoz arányítani az ügyek számát, pl 1000 lakosra vetítve. De mi van, ha pl. az egyik turisztikai területen van, és hiába van csak 10.000 állandó lakos, ha szezonban 50.000-en vannak ténylegesen a településen? Vagy az egyik város a mezőgazdaságból, a másik a nehéziparból él, mindkettőn eltérő számú, csak az adott gazdasági tevékenységhez köthető ügyfajtákkal.
Ha önkényesen kijelölünk mérhető ügyfajtákat, akkor a pozitív értékelés érdekében minden energia az ilyen feladatokra fog elmenni, az értékelésbe be nem vont, de legalább ilyen fontos feladatok pedig el fognak sikkadni. A nem konkrét mérőszámokkal dolgozó, nem profitorientált cégek értékelésére sohasem lesz egzakt módszer.
lavór 2014.03.07. 21:07:36
Még egy ok, amiért érdemes Amerikába kivándorolni.
Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.03.07. 21:21:06
MZ/x 2014.03.07. 21:46:53
Tipikus példa oktatás a tanárt minősíteni kell, de akik vezetik az oktatás ügyet azt nem. Megnézném, hogy állnának és mit mutatnának be portfólióban az államtitkár Asszonytól, a járási KLIK-ig bezárólag ha Ö nékik is. Ja és természetesen addig a legelső fizetési kategóriába visszasorolva.
Gungnir 2014.03.08. 13:51:27
Az igaz, tényleg nehéz bizonyos dolgokat mérni, de ha nem mérünk semmit sem, az még roszabb.
A valós probléma az elsősorban, hogy mivel nincs mérés, nincs igény konkrét igéretekre sem. De ha konkrét igéreteket, célokat nem tudnak megnevezni, akkor mégis hogyan terveznek? Ha egy minisztérium vezetője nem tudja megmondani, hogy mit akar javítani, akkor mégis hogyan fog bármilyen pozitív változást eszközölni?
H úr 2014.03.09. 18:25:36
Azonban ha átgondolt indikátorokat vezet be egy szervezet, az jellemzően jelentősen emeli a hatékonyságot/hatásosságot. A privát szektorban nagyon sok cég ezt csinálja, és a trend az, hogy a közszférában is egyre inkább szükség van erre.