Pár évvel ezelőtt még minden étteremben valahol elrejtve találni lehetett egy táblát, ami az egység kategóriáját mutatta (I-IV. között). Sosem értettem, hogy ez mire szolgál. Nos, ez egyfajta maradvány volt a szocializmusból, amikor kategóriánként maximálták a haszonkulcsot. Ez szerencsére a múlté.
Ugyanakkor érdemes körülnézni, hogy mit csinálnak más helyeken. Például ha valaki New Yorkban vagy Szingapúrban jár, minden éttermen egy nagy betűt lát. Méghozzá a kirakatban, jól látható módon (lásd a képen). Ez az osztályozás azonban nem a minőségről szól, hanem a tisztaságról. Egy higiéniai ellenőrzés eredményeképpen kapnak az éttermek besorolást. Ha a felügyelők hiányosságokat tapasztalnak (koszos konyha, nem megfelelő hőmérsékleten való tárolás), akkor rosszabb besorolással büntetik az adott éttermet. És bizony, ez akár luxuséttermeket is érinthet.
Az eredmény? New Yorkban az emberek döntő többsége figyelembe veszi az adott hely tisztasági besorolását, mikor étterembe megy. És a tudatosság kifizetődő: a szalmonella-fertőzések száma a bevezetést követő évben 14 százalékkal csökkent.
Vannak tevékenységek, melyek ellátása nem az állam feladata. Egy étterem színvonalának, minőségének meghatározása például ezek közé tartozik. E feladatokra számos piaci szereplő kiválóan alkalmas (kritikusok, étteremkalauzok, mobilalkalmazások), sőt, a fogyasztók maguk is el tudják dönteni. Az étterem konyhájának higiéniai körülményei azonban nem sorolhatóak ide: sem a hozzáférés, sem a szakértelem nincs meg hozzá. Ilyenkor kell, hogy az állam küldjön objektív ellenőröket, akik kiragasztanak egy betűt az étterem kirakatára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.